Elmúlt napjaim 2 (magánélet)

Most már tegyük félre a munkát, hiszen az élet nem csak erről szól. Ahhoz, hogy a meló élveztes legyen és hasznosan tedd, amit csinálsz, szükség van egy harmonikus magánéletre. Nekem megvan? Lehetne jobb is, de nem panaszkodom.

Szóval a legfontosabb dolog, hogy végre találtam magamnak egy új lakást és hamarosan költözni fogok. A lakásban egyedül leszek, senkivel nem kell közösködnöm, ami rám fog férni. Maga a hely Hilversum városa lesz, ami közelebb van Amszterdamhoz, viszont messzebb a munkahelyemhez. De ezt a kényelmetlenséget vállalom, hiszen otthon is már megszoktam, hogy sokat kellett utaznom tömegközlekedéssel, hogy beérjek a suliba vagy a munkába. És kerékpárral sem annyira vészes a távolság, lehet hogy néha kerekezni fogok :) 

Maga a lakás nem nagy, de egy embernek bőven megteszi. Két emeletes lakóház második emeletén fogk lakni, lesz egy kis teraszom (a bejárat innen van), amely szinte mindig napos (mármint ha süt a nap, mostanában nincs rá panasz). Majd jobb idő esetén grillpartit is lehet rendezni. Szóval a bejárat innen van, és rögtön a konyhába érkezünk. Egy elég szűk kis konyha, de a célnak meg fog felelni. Szemben lesz a fürdő, jobbra a nappali, amelyből nyílik a kis hálószoba. Összesen kb 3O nm. Ha jól emlékszem, akkor padlószőnyeg van, és bútorozott. Nekem nagyon is meg fog felelni. A lakást rögtön egy bulival avatom fel, hiszen 3 jóbarátom pont a költözésem másnapján látogat meg, úgyhogy teljes lesz az öröm és a hupákolás. 

A hétvégeimet mindig megpróbálom hasznosan tölteni. Egyik hétvégén ismét elmentem Belgiumba, majd a másikon Frankfurtba. A frankfurti jó móka volt :) Útazási eszközként kipróbáltam a buszt. Kb 6 óra buszozás, ki lehet bírni és olcsóbb, mint a vonat. Ráadásul most a vonatnak is 5 órába telik az út megtétele, mert pályafelújítás van (amúgy a röpke 6OO km-t 3,5 óra alatt tenné meg). Eurolines (reklám) buszra vettem jegyet és nagyon megörültem, mert magyar busz volt. Pont arra sikerült helyet találnom, amely Budapest felé ment, így szinte félig otthon éreztem magam. 

Este megérkeztem Frankfurtba (ugyanis délután indultam), a barátom várt rám és bementünk a városba az almabor negyedbe. Ott két nagyon szimpatikus magyarhoz csatlakozva ittuk az almabort, amit kb 1 óra alatt voltak képesek kihozni. Másnap elmentünk így négyen túrázni. Hihetetlen érzés volt ismét magasabb dombok között sétálni, a lassan ébredező természetben. Olyan érzésem volt, mintha otthon valamelyik hegységben sétálnánk. A fák kezdtek zöldelni, a bokrok virágozni. Eléggé elfáradhattunk a sétában, mert a miután hazamentünk egy nagyon aludtunk, kb 13 órát. Igaz azt beszéltük meg, hogy este még bemegyünk a városba, de valahogy nem jött ez össze :) Reggel 7 felé egymásra néztünk és nagyon nevettünk, hogy hogyan voltunk képesek aludni este 6tól. Na de már mindegy volt. Aznap március 15dikei ünnepség volt a magyar házban, ahová elmentünk és nagyon jót szórakoztunk. Hihetetlen aranyosak voltak a fellépő gyerekek, majdnem fél órás műsort adtak elő. Nagyon jó társaság gyűlt össze.

Sajnos aznap este már indultam is vissza, reggelre már a munkában kellett lennem. Minden esetre felejthetetlen egy hétvége volt nekem is és a barátomnak is, ugye?? :)

Folyt köv.

Elmúlt napjaim 1 (munka)

Elérkezett a tavasz, már teljes egészében ragyognak a fák. Ilyenkor ki szeretne otthon maradni a sötét lakásban (szobában)?? Én nem :) 

Sok minden történt, mióta nem írtam, most bepótolom eme hiányosságomat. Hol is kezdjem....Na jó, essünk túl a munkai 'előrelépés' témán. 

Szóval a részlegünk végre kapott új fönököt. 54 éves (ami már nagyon szimpatikus), átlagos magasságú, kicsi sörhassal bíró (lehet hogy sok kolbász lapul inkább benne) szakállas ember. Vele rögtön megtaláltam a hangot, és láttam rajta, nagyon segítőkész lesz abban, hogy a céljaimat elérjem. (Kis kitérő, mi is a célom? Jól megtanulni a szakmát és a nyelvet, ami rengeteg energiával és tapasztalatszerzéssel jár.) Az új fönök mindenkivel egy személyes beszélgetést szervezett. Gondolom velem is hasonló témákról beszélt, mint mindenki mással. Megkérdezte, hogy miben tudna nekem segíteni, hogy jobban érezzem magam és elérjem céljaimat. El is mondtam, hogy nagyon jó lenne, ha valakihez tudnék társulni, amikor tárgyalásra megy, így a tárgyalást, az ügyfelekkel való viselkedést megleshetem és elsajátíthatom. Szinte nem is kellett több, rögtön másnap be is dobott a mélyvízbe. Ugyanis, másnap kaptam egy levelet egy török ügynöktől, hogy az ügyfél meghív bennünket egy tárgyalásra. Erre a török tudásom és a projekt ismerete miatt engem bízott meg a fönök a kimenetellel. Persze kaptam egy nálam kicsit tapasztaltabb, nagy dumájú emberkét. Szó mi szó, így kikerültem Törökországba 3 napra, amiből kettő az utazással, egy meg a tárgyalással telt. 

A tárgyalás sikeresnek mondható volt, rengeteget tanultam és még a török tudásomat is megcsillogtattam, ami a munka megnyerését elősegítheti. Végre olyat csináltam, ami ténylegesen hasznos volt. Eddig csak az irodában ültem, számolgattam, néztem a rajzokat, de most kézzel fogható, szemmel látható dolgokat is csináltam. Aki ismer, az tudja, hogy nekem ez kell, így gyorsabban tanulok. 

Akivel kint voltam holland ember nagyon vicces volt. Már az elején leszögeszte, hogy ő csak egyszer eszik naponta, hogy majd szóljak ha éhes vagyok, különben nem fogunk enni. Pont Törökországban ne együnk?? Rendben, majd a hasam nekem, én meg neki szólok, akkor ebben megállapodtunk. Utána ecsetelte, hogy az emberiségnek 96%-a idióta és hülyeségeket csinál. De ő nem tartozik ebbe a kategóriába... Részben igazat adok az elméletének, mert tényleg vannak nem éppen logikusan gondolkodó emberek (sajnos néha én sem), de attól még nem kell a többit leidiótázni vagy lenézni. Ez a fajta viselkedés nem nyerte el a tetszésemet, de viccesnek találtam a módját, ahogy előadta nekem. És számára minden 'nagyon egyszerű' volt. Igaz nem tudta megmagyarázni, amit kérdeztem, hanem szépen elterelte a szót olyan vágányba, ahol már ő az úr. Így csinálja egy igazi kereskedő, nem? Szóval annak ellénre, hogy maga a munkatársam nem volt szimpatikus, elviseltem és megértettük egymást, és a lényeg, hogy nagyon sokat tanultam ezalatt a 3 nap alatt. 

Azóta folyamatos az irodai munka a cégnél, reggeltől-estig. Persze így gyorsan és hasznosan  telnek a napok, napról napra fejlődöm. A héten meg ismét kaptam egy lehetőséget, miszerint ismét kimegyek Törökországba egy kiállításra 6 napra. Ez is egy olyan lehetőség, amit meg kell ragadni és kapcsolatokat kell szerezni. 

Régebben irigyelltem azokat, akik ennyit utaznak munka miatt, milyen sok szép helyet látnak így. Ez igaz is, de arra nem gondoltam, hogy egy ilyen 'kiküldetés' mennyi fáradtsággal és idővesztességgel jár. Nagyon örülök neki, hogy ismét kimehetek, de tudom, nem sok időm lesz jobbra balra nézelődni, mert a munkára kell koncentrálni, elvégre nem nyaralni megyek :) Azért mindent megpróbálok, hogy nagyon jól érezzem magam ott. 

És ha ez így megy tovább, azaz tapasztalatokat és tudást szerzek, akkor hamar össze tudom rakni a képet. Most úgy érzem, mintha a puzzle egy egy részét már kiraktam volna, de a köztük lévő kisebb darabok hiányoznak. Ezek elengedhetetlenek a teljes kép megismerésére és a szakma megismerésére.

Magánélet: Folyt köv.