Az Isten megteremtette az embert, és hatalmat adott neki, hogy gyarapodjon, sokasodjon és hajtsa urala alá a földet. Ezt úgy szoktuk értelmezni, hogy igenis az emberiség lélekszámát növelni kell, akik pozitív dolgokat művelnek itt a Földön, fejlődést hozva a mindennapokba. De vajon ez a fejlődés mit jelent az embernek? És a természetnek? És mit okoz ez az emberi viselkedésben?
Kétségkívül mindnen nap más mint a többi és minden egyes egyénnek a napi tevékenysége változtatja, módosítja az élet ritmusát, az embernek az élethez való hozzállását. Egyszóval mindenki mindenkire hatással van. Nem csoda, hogy szinte minden nyelvben van egy közmondás, miszerint “Egy bolond százat csinál”. Ha ma én veszek egy újonnan megjelent Alma gépet, holnap egyre többen fogják megvenni körülöttem, mert azzal, hogy meglátták nálam, már felkeltettem az érdeklődésüket. És ha holnap elkezdenék az egyik bevezetett törvényről negatív véleményt mondani, és ezzel felkeltem még hozzám hasonló módon gondolkodó pár ember figyelmét, akkor biztos vagyok benne, hogy idővel az így nem gondolkodó is beállna a sorba velünk együtt hőbörögni. És kinek van igaza? Mi az igazság? ''Az igazság olyan mint egy fekete lepke, amit keresel a sötétben''.
Az emberi viselkedés nagyon érdekes. Sokszor szoktam figyelni az embereket, miközben utazom, vagy csak sétálok a városban. Minap, amikor a vonatra vártam, az emberiség birka mivoltát véltem felfedezni. Sok nagy gyapjús birka, velem együtt ücsörgött a váróteremben, amikor bemondták, hogy mindenki maradjon a helyén, mert a vonat minimum öt percet késik. Ahogy elhangzott az égi szó, valami vonatféleség zaja szűrődött be az ajtón. Az egyik birka, gondolom a kos volt, felállt és sietve elindult az ajtó felé. A többi birka mihelyst meglátta ezt, azonnal felugrott a helyéről és egyszerre futott (és szó szerint futott) az ajtóhoz, hogy mielőbb kilépjen a váróteremből és ő legyen az első, aki eléri a vonat ajtaját. Miközben a birkák próbáltak kijutni az ajtón, megjelent a vonat. Ekkor ért mindenkit a nagy csoda: nem a várt személyszállító jelent meg, hanem egy autókat szállító szerelvény. Pár pillanatnak el kellett telnie, mire a birkák fejében 100%-os lett a feldolgozottság, és rájöttek, nem érdemes futniuk. Sőt az egyik birka, aki éppen ekkor az ajtóban volt, megállt és visszafordult. Persze szembe a tömeggel, nem érdekelte, hogy ők viszont ki szeretnének menni az ajtón. A vége egy nagy tumultus és kisebb szócsata lett.
Azt hittem ez csak egyszeri példa a birka mivoltra, de nem telt bele három perc és újabb ékes bizonyítékot véltem felfedezni, hogy az embernek semmi sem számít csak önmaga és hogy mennyire nem szeretnének lemaradni egy másik embertársunkhoz képest (hiszen ekkor kiesünk a körből és nem leszünk ugyanolyanok, mint a többiek). Szóval kiírták, hogy az említett vonat, ami most már biztosan tíz percet késik, egy másik vágányra fog érkezni. (akkor volt pontosan annyi idő, amikor a vonatnak menetrend szerint indulnia kellett volna). Erre a birka vezetője meggyorsította lépteit, mondhatni futni kezdett a másik peronhoz. És mit tettek a többiek? A futás hasznos, gondolták, és egymást taposva rohantak fel a lépcsőn, hogy átérjenek a másik peronra vezető lépcsőhőz. Mikor aztán ott kettesével szedve a lépcsőfokokat leértek az aljára, meglátták, hogy a vonat még sehol. Nyugodság foghatta el a lelküket, hogy még nincs semmi veszve, még simán, gyalogolva is oda tudnak érni a vonat ajtajához, úgyhogy lelassítottak...Gondolom nem kell ecsetelnem mi történt, amikor megjelent a vonat a horizonton...
Én meg csak álltam, mosolyogtam és közben elgondolkodtam, hogy tényleg ilyen manapság a világ? Tényleg nem számít az embertársad csak önmagad? Ezt okozza a fejlődés?
