Hazautam karácsonyra

Most egy kis időre végre hazaérkeztem a családomhoz és a barátaimhoz. A haza út kicsit döcögősre sikeredett, de végül csak megoldottam. A beszállókártya kiváltásához csekélynek éppen nem mondható 40 perc sorbanállás kellett mire rám került a sor. Ott a kedvesen mosolygós néni 5 perc alatt mindent elintézet, igen ám de a kapott beszállókártyámon nem szerepelt se sor se ülésszám. Kérdésemre elmondta, hogy több jegyet adott el a Malév, így várólistás vagyok. Na, kezdhetem az imádkozást, hiszen a sok sajt nem bír ki még egy fél napot a bőröndben. Nem nagy meglepetésemre a gép késett 1,5 órát, és akkor közölték, hogy sajnos a várólistások ma nem utazhatnak. Ilyenkor mit csinál az ember?? Mosolyog!!!! Mi mást tehet? Csak megoldom valahogy a hazautat, mert én igenis haza szeretnék menni...A pultnál lévő holland uriemberhez mentem, akinél én már vagy az ötödik voltam, hogy most mi a teendő. Szépen, nyugodtan, mosolyogva elmondta nekem, hogy milyen variációk vannak. Hangsúlyozom kedvesen, mosolyogva. Lényeg a lényeg, hogy sikerült végül felférnem a gépre, volt még annyi szabad hely. Örültem is neki, gondoltam, akkor ezt egy jó kis magyar borral megünneplem. "Mit adhatok inni?" kérdésre azonnal egy borral válaszoltam. Reakció: "Narancslé, alma, víz". Csak ennyi, ilyen nyersen, semmi mosoly az arcon. Biztos fáradt szegény, egész nap talpon van, sztrájk is betett neki, no de hogy még semmi iható sincsen :) És még a másik két légiutaskísérő sem ereszt meg egy mosolyt? El sem tudom képzelni mi történt volna, ha a beszálás előtti pultnál nem egy holland hanem egy magyar ember ült volna... Remélem csak én fantáziálok.
1,5óra múlva éreztem a kerekek földre érkezését és a fékezés okozta erőt. Kinéztem az ablakon, és elolvastam: Budapest Ferihegy. Akkor itthon vagyok végre...
Első tapasztalataim igen furcsák voltak: nagyon örültem, hogy itthon vagyok, a körülöttem lévő összes ember nyelvét megértem. És a város...az én kis Budapestem, milyen mocskos...Észre sem vettem eddig, hogy ennyire. Itt egy eldobott rágó, ott egy kutyaürülék, amott meg egy üres kettétört sörösüveg. Nem mondom, kint is van néhol ilyen látvány, de nem délben! Este mikor mindenki alszik a várost szépen kitakarítják, rendbe teszik, így másnap már egy tiszta városban sétálhat az ember. A nép a szemetet nem az utcára dobja, hanem a szemetesbe rakja. Tele van a kuka, akkor viszi tovább a következőhöz, nem pedig mellé dobja. Úgy érzem sokat kell még fejlődni a magyar népnek. Sokat a nevelésben, az egymásra figyelésben. Mekkora mosolyt sikerült csalni a morgós kedvű eladó arcára, mikor kimondtam: Boldog Karácsonyt!
Minden kedves barátomnak, ismerősömnek is nagyon boldog karácsonyi ünnepeket és boldog, egészségben gazdag új évet kívánok.