Űrutazás

Amikor először láttam a Csillagok Háborúja című filmet, sokkal fiatalabb voltam. Mondhatni gyerek, de ez most is igaz rám. A film gondolom mindenki számára ismert: jó és a rossz harca egy számunkra még fantáziába illő jövőben. Fénykardok, repkedő szárnyas és szárny nélküli gépek, örökzölddel borított végtelen tájak és más-más nyelvet beszélő mesebeli lények.

Nos, múlt héten volt tapasztalatom belekóstolni eme fantázia világba, és rá kellett jönnöm, hogy a pár évvel ezelőtt kigondolt 'mese', valójában már itt van közel hozzánk, már csak pár év, és az egész emberiség ilyen világban fogja tengetni a mindennapjait.

Az utazást egy kis városban kezdtem meg. Már ott éreztem, ez nem lesz egy hétköznapi utazás, pedig már párszor megtettem ezt a távolságot. Most valahogy mégis más volt minden. Csendes, kissé borongós idő volt, a szél éppen hogy megérintette a fákon sárguló leveleket. Bármerre fordítottam fejemet, mindenhol különös alakok jelentek meg: az egyik, hosszú szakállas apóka várta a saját járművét, a másik a mindenkit szállító űrbuszra, a harmadik próbált fejfedőt valaki másra tukmálni, a negyedik hamiskás zenét játszot,... Olyan volt, mint a Tatuin bolygón. Hosszú várakozás után az én Csillaghajóm is megérkezett, fedélzetén egy másik bolygóról érkező ember- és nem emberszabásúakkal. Felszálltam és odanyújtottam a jegyemet Darth Vader-nek, aki ránézet, megköszönte és a helyemre tessékelt egy nyögéssel, ami kiderült egy nyelvet takar. A helyem ablak mellé szólt, úgyhogy minden csillagot, bolygót, üstököst így könnyebben láthattam. Mellém ült egy hozzám hasonló simabőrű, aki ráadásul az én nyelvemet beszélte, csak egy kis tájszólással. Örültem, hogy nem csak én, mint ember vagyok egyedül a fedélzeten, hiszen körbenézve minden fajta népet láttam: voltak Moncsicsik, Dzsavák és apró szörnyek is. Sőt még egy múmiát is feljuttattak valahogy a Csillaghajóra. Gondoltam magamban ez jó kis utazás lesz.

Az út elején, amíg eszme cserét folytattam a simabőrűvel, fel-felkaptam a fejem holmi morgásokra, nyögésekre, artikulátlan hangokra. Ilyenkor láttam, hogy ezek nem holmi össze-vissza hangok, hanem épkézlább beszélgetések. Az egyik társalgó párra szegesztem a figyelmemet: mind a kettő mintha más nyelven kuruttyolt volna, mégis megértették egymást. Mint, amikor Luke beszélget Csubakkával vagy Artúr 3PO-val. Még a múmia is megszólalt a maga módján, kérdezett is engem, de sajnos nem tudok múmiául, úgyhogy be kellett érnie egy mosollyal.

Közben a lassú tempóból fénysebességre kapcsoltunk, csak úgy hagytuk le a többi terepsiklót, akik ámultak-bámultak egy ilyen csodálatos Csillaghajó láttán.

Néha néha lelassítottunk, hogy újabb manókat szedjünk fel, miközben pár moncsicsi jobbnak látta a pöfékelést a fedélzeten. Jött is a takarító droid, rájuk csipogott és leparancsolta őket a fedélzetről.

Elgondolkoztam, hogy milyen furcsa, hogy a sors összerakta ezeket a lényeket egy azonos Csillaghajóba, mint ha Noé bárkája lenne, és még én is belecsöppentem, talán azért hogy megfigyelhessem a világ változását és a jövő hajóját.

A jövő elkezdődött, az erő legyen veletek!